Hmmm!
Bár nem várom, hogy egykori oldalbordám társkeresése és annak buktatói felől valamilyen képet kapjak, mégis van két (pontosabban három) információs szupersztráda, akik akarva akaratlanul megsúgják az aktuálist. Az egyik ilyen a gyerekeim, a másik az anyám. Az előbbieknél ügyes kérdezgetéssel ki lehet húzni a lényeget, az éppen aktuálisról. Nem a kíváncsiság hajt, (na jó az is :D ) hanem a gyerekeim szempontjai. A másik az anyám, akit nem kell faggatni. Faggatja ő az exemet, amikor épp az unokáiért megy. Most is így volt. Tegnap midőn elzarándokoltam a háziorvosomhoz, természetes volt, hogy felugrom a szüleimhez is, akiknél a rossz idő miatt otthon voltak a gyerekeim (anyámék vigyáznak a suliig rájuk). Két nagy ölelés közben már kaptam az infót, hogy bizony az exem balatoni, a párjával közös lakókocsis kempingezésben volt egy pillanat, amikor az éppen aktuálisnál (van egy 7 éves fia) elszakadt a cérna és épp az én gyerekeim miatt. A feje egy nagy szájjá változott és az esetről innen a fél kemping tudott. Ez az eset a hattyúdala lett kapcsolatuknak. Személy szerint nagyon örülök, hogy a gyerekeimmel való bánásmód perdöntő a megfelelő társ kiválasztásánál, (Ugyanis nem ez volt az első ezen okok miatt elkövetett szakítási alkalom.) ugyanakkor felvetődött bennem a kérdés: Mi férfiak mind ilyenek vagyunk? A saját gyerekünk miatt kenyérre lehet kenni a vaj szívünket, míg a másé megkeményíti ugyanazt? Inkább felfalnánk a másét, hogy sajátot nemzhessünk, mint az oroszlánoknál? :(((( Borul ez a "tehenet borjastul" szisztéma?
#bicats: A gyenge láncszemnek valóban ki kell esnie. A kiesésig vezető út viszont megmutatja, hogy kivel is állunk szemben. ;)
#bentley: Ott van a lényeg a végén. "a borjút önmagáért" Tudom néha pokolian nehéz. Találkoztam olyan három évessel aki azzal kezdte a kontaktust, hogy jól bokán rúgott egy üvöltés kíséretében.
#edesehes: Főként akkor repül a vasalóval együtt, ha rosszul tud vasalni. :) A bátyám második feleségének nagyobbik lánya (15 évesen) mondta azt, a bátyámról: "Megpróbáltam utálni, de képtelen voltam rá." Csak hogy legyen ellenpélda is.
Elképzelhető, hogy megvan a férfiakban, az az ősi ösztön, ami kitúrásra készteti a másét, a sajátja érdekében. De, pont attól vagyunk emberek, hogy ésszel és lélekkel éljünk (hisz e kettő valamiért csak adatott nekünk embereknek), ne állatias ösztönöktől vezérelve, még akkor is, ha ez sokszor, sokaknak gondot okoz. Helyesen cselekedett az exed.. :)
A gyenge láncszemnek ki kell esni.. és még finom voltam, ha az én unokaöcséimmel, unokahúgommal ment volna nyaralni az említett delikvens, szerintem gyalog hazafutott volna a Balcsiról :D :D
Szerintem ez nálunk nem úgy van, mint az oroszlánoknál. Itt sem egyszerű, de én azért bízom abban, hogy a többség tényleg elfogadja a borjút a tehénnel együtt, netán a borjút is önmagáért.
Igen, borul a tehenet borjastul. A leggyakrabban az történik, hogy a kamaszodó, szemtelen gyerekeinket nem tudjátok elfogadni, hiszen ez nem is könnyű. Ráadásul a gyerekek sem akarják elfogadni azt, hogy az eddigi életükbe beleszólhat egy új apuka. Lehetetlenség az is, hogy "nem a Te gyereked" ne szólj bele, hiszen ha együtt élünk, nyaralunk, vagy bármi, akkor a döntéseknek is közösnek kell (lene) lenni, minden szinten. A megoldás az lenne, ha nem kidobnánk a rosszat, hanem megjavítanánk, de valahogy nem megy ez a házasságjavítósdi, hiszen ahogy a vasalót kidobtuk, úgy repül a házastárs is. .....